Újévi igemagyarázat a szomjúságról és a forrásról

forrás

Az év igéje az Útmutatóból: Jelenések könyve 21,1-7

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.

Magyarázat

Még mindig van valami adnivalója az Istennek. Ajándékai nem fogynak el, ha mi magunk olyokká lettünk, akinek adhat. Vajon tud-e adni nekünk az Úr? Elég szegények vagyunk-e?

Elizeus próféta megsokasítja az özvegyasszony olaját - "Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédodtól üres edényeket, de nem keveset" (Kir 4,3) Addig tart az olaj, amíg van edény, amibe tölthetik. Amikor elfogy az üres edény, megáll az olaj is. Elég üres vagyok-e, hogy betöltsön az áldás? Isten kész bőségesen adni, amikor ürességünk tudatában Hozzá fordulunk. Tudunk-e kérni, kérlelni? Luther halála előtt két nappal ezt írta: „Mindnyájan koldusok vagyunk.

Az Ige nem általánosít, a forrás kimondottan a szomjazókért van. De még ennél is tovább szűkül a kör, hiszen sok a szomjas, vágyakozó ember; mindenki szeretne elérni, megkapni valamit; a beteg gyógyulásra vágyik, a magányos társra, a szülő biztonságot kíván gyermekeinek... De itt nem ilyen szomjúságról van szó, hanem arról, ami a legfontosabb: magáról az élet utáni vágyról. Az életet az szomjazza, akinek nincsen: akinek az életéből éppen az élet hiányzik. Az Isten a teljes életet, az örök életet kínálja, az új életet. S ez a forrás Ő maga. Az ember az Istenre szomjas. Ennél kevesebbel nem érjük be.

Felmerül a kérdés: mibe kerül mindez, mit kell fizetni érte?  Hogyan lehet kiegyenlíteni ezt a számlát? Az "ingyen" nem azt jelenti, hogy olcsó. Istennek nagyon sokba került ez az "ingyen". Nekem ingyen - de Neki drága véren! Ő élete árán vásárolta meg az én életemet. S az ingyen kapott ajándék után megszületik a hála. A hálaadásról lehet megtudni, elfogadtam-e az Isten ajándékát.

Imádság

Jöjj, Uram Jézus! Jelenj meg mindenhol, mint a kegyesek és az istentelenek ura, az okosok és a balgák, az egészségesek és a betegek Ura – mint a mi szegény egyházunk és az egész egyház Ura – mint a jó és a rossz kormányok, a jól táplált és alultáplált népek Ura – mint azoknak az embereknek az Ura, akik úgy vélik, annyi jót és annyi kevésbé jót kell beszélniük és írniuk – mint a mi mindenben oltalmazó Urunk, akire rábízhatjuk magunkat, de mint ítéletünk Ura is, akinek az ítélet napján és már ma is felelősséggel tartozunk.

Nagy, szent és könyörületes Isten, vágyakozunk a Te végső kijelentésed után, melyben minden szem előtt nyilvánvalóvá válik, hogy az egész teremtett világ és annak történelme, hogy minden egyes ember és azok története a Te jóságos és erős kezedben voltak, vannak és lesznek. Köszönjük, hogy már előre örülhetünk ennek a kijelentésnek.

Mindezt Jézus Krisztus nevében kérjük, akiben Te bennünket öröktől fogva szerettél, kiválasztottál és elhívtál. Ámen

A magyarázat Visky Ferenc: Méz a sziklából c. kötetéből való. Az imádság Karl Barth: Szemvillanások c. kötetéből.